Az 1986-os csernobili atomkatasztrófát számos nézőpontból vizsgálták és megörökítették már, egy szomorú, bár érdekes részlete felett azonban sokáig elsiklottak az emberek. Négylábú barátaink sorsa nem kevésbé tragikus, mint a katasztrófa helyszínéről menekülni kényszerülő embertársainké. Az atomkatasztrófa kirobbanását eleinte igyekeztek a legnagyobb titokban tartani, ezért az otthonaikat elhagyó embereknek azt mondták, hogy mindössze pár napra kell elhagyniuk házaikat és csak a legfontosabb alapdolgaikat vihették magukkal, házi kedvenceiket hátra kellett hagyniuk. A helyi kormány attól tartott, hogy az állatok magukkal hordoznák a bundájukra ragadt radioaktív porral a sugárzást, ezért úgy döntöttek hogy nem menekíti ki őket a sugárfertőzött területekről. Ami még ennél is kegyetlenebb, hogy a sugárzás kordában tartása miatt állatok százait ölték meg a helyi katonai erők.
A katasztrófa és az állami intézkedések ellenére a Csernobil környéki állatpopuláció nem pusztult ki, a sugárzásnak és az ennek betudható táplálékhiánynak azonban súlyos következményei lettek. Az azóta eltelt évtizedeknek köszönhetően Csernobil ma már nem az a senkiföldje, aminek elképzelnénk, legalábbis nem teljes mértékben. Bár a katasztrófa közvetlen környékén még mindig érzékelhető a radioaktív sugárzás, az élet szépen apránként újra utat tört magának. Visszatértek a területre a vadállatok, emellett pedig a kutyapopuláció is fennmaradt, igaz, súlyos kompromisszumok árán.
A négylábúak számára nem is a sugárzás vagy a környéken megjelenő vadállatok jelentették a legnagyobb veszélyt, hanem az élelem és a víz hiánya, valamint a kemény ukrán telek viszontagságai. Csernobil kutyapopulációja magára maradt, 2017-es felmérések alapján körülbelül ezer kutya élt a katasztrófa 30 km-es körzetében. Élettartamuk átlagosan mindössze 1-2 év volt ekkoriban, a helyzet azonban javulni látszik.
2017-ben ugyanis egy amerikai non-profit kutatócsoport (Clean Futures Fund – CFF) a szárnyai alá vette a helyi kutyusokat. Bár a csernobili kutyák nem váltak még teljesen vadállatokká, már nem is minősülnek háziasítottnak. Az ember közelségével általában nincs problémájuk, főleg ha ételt és vizet kapnak, a túl hirtelen és sok fizikai kontaktust nem kedvelik. A közvetlen kapcsolat veszélyt is hordoz magában, hiszen ezek az állatok nem rendelkeznek oltásokkal, így akár veszettséget is hordozhatnak. A kutatócsoport 2017 és 2020 között mintegy 1500 kutyát vizsgált meg és vett szárnyai alá. A populáció ennek hatására csökkenni kezdett, 2020-as adatok alapján körülbelül 600 egyedre, akik viszont hosszabb és egészségesebb életet élnek már, mint felmenőik, köszönhetően a ragadozóktól és az időjárástól védett területeknek és az élelem ellátmányoknak.
A Clean Futures Fund jelenleg is segítő munkát végez az egykori atomkatasztrófa helyszínén, ahol adományoknak köszönhetően élelmet és menedéket tudnak nyújtani a helyi kutyusoknak. A COVID-járvány kezdetén kooperációba léptek az Airbnb-vel és kialakítottak egy online élményprogramot, melynek segítségével „bejárhatóvá” vált Csernobil, a résztvevők pedig a helyi állatvilág életébe is bepillanthatnak a Clean Futures Fund munkatársainak közreműködésével.
Ez a bejegyzés Lucas Hixson The Dogs of Chernobyl című írásának felhasználásával készült.
Az eredeti cikk ide kattintva olvasható el.
Fotók: thedogist.com
