Egyre több olyan posztot látok, amin apró négylábúak hatalmas hámokban pózolnak - szinte még csukott szemmel. Ezek a portrék pedig nem máshova készülnek, mint a rendőrségi kártyájukra. De azt kevesen tudják, hogy honnan kerülnek a rendőrségre az apró kisállatok.

Sok kutyás embernél előfordult már sajnos, hogy a kedvence elszökött - szerencsés esetben utolérik őket, vagy visszajönnek, de van, amikor sajnos hetekig-hónapokig-évekig nem találják négylábú barátaikat ezek a személyek.

Ezzel a férfival is ez történt: kedvence elszökött, és hosszú idő után - amikor már feladta a reményt - előkerült a szeretett kutyusa. 

Azonban az idő múlásával a négylábú is elfelejtette gazdája arcát, viszont egy valamivel mégis be tudta azonosítani: szaglással.

Ami ezután történt, az könnyet csal a szemünkbe...

Forrás: Facebook (Molly)

Mikor gyermekei megkérdezték Robert Mooret, hogy mit szeretne a 100. születésnapja alkalmából, a férfi egyszerű választ adott nekik: kutyákat simogatni. Moore egész életében hatalmas kutyabarát volt, gyermekei pedig szerették volna meglepni őt valami egyébbel is a szülinapi családi ebéden kívül. Ezért egyik gyermeke, Alison, megosztott a környékük Facebook csoportjaiban egy felhívást, ami arra buzdította a szomszédságot, hogy ha van kedvük, látogassanak el édesapja 100. szülinapjára a kutyáikkal, hogy Robert megszeretgethesse a négylábúakat.

Christian Vieler különösen szórakoztató fotókat készít az ember legjobb barátjáról, sorozatainak lényege, hogy a jutalomfalat elkapása előtti pillanatban örökíti meg a kutyákat.

A dalmata mindig is egy különleges fajtának fog számítani a kutyák között - hát ha még szív alakú orral rendelkeznek...