Christian Shenouda fotós szakmáját nemcsak megélhetésre, hanem jótékonyságra is használja, szabadidejében ugyanis menhelyre került kutyákról készít portrékat. A képei már rengeteg négylábúnak segítettek új otthonra lelni.

A bajbajutott állatoknak néha szüksége van egy kis emberi segítségre ahhoz, hogy újra biztonságban érezzék magukat. Szerencsére sok olyan esetről tudunk, ahol boldog befejezése lett a mentőakcióknak, így alakult Sally, a kutyus esetében is.

A mostani időkben nagyon elterjedt, hogy az emberek a kutyáikat nem a házi kedvencüknek, hanem a gyereküknek tekintik. Persze egy pontig ezzel semmi probléma nincs, mindenki úgy kényezteti el a kedvencét, ahogy szeretné, de sokan túlmennek néhány határon, ami már a kutyának sem biztos, hogy jó. Értem ezalatt a kutyacipőt – az ebek utálják, nem kényelmes nekik és elrontják a séta élményét – a szőrük kivasalását/göndörítését – iszonyú egészségtelen nekik- és még sorolhatnám.

Ez a kiskutya szerencsére – vagyis reméljük – megússza ezeket a „megaláztatásokat”, de azért az ő gazdája sem kis viskóban tartja: fűtött házat csinált az amúgy vastag bundájú kutyájának.

Persze ez nagyon szép, hiszen a sajkát keze munkája, és amúgy tényleg, még egy ember is megirigyelné ezt a kis lakást a kutyitól, de egy ilyen kis helyiségben fűteni, ráadásul még szalagfüggönyt is felszerelni nem a legjobb megoldás véleményünk szerint.

A kutyáknak vastag bundájuk van – már amelyiknek- illetve magukat melegítik, így van ez a házukkal is. Befűtik ők saját maguknak a kis vackukat, nem kell még fűteni is hozzá, hiszen télen csak akár inni is ha kimegy, azonnal megfázik, mert a teste hozzászokott a benti meleghez.

Tehát nagyon szép, nagyon fényűző, és persze megérdemli az összes kutya, hogy így el legyen kényeztetve, de van, ami már az egészségükre is rámegy, és azzal bizony nem szabad játszani!

Íme a videó, ahogyan készül a rezidencia, ami a fűtést kivéve tényleg bomba jó!

Te mit gondolsz?

Forrás, képek: YouTube

Jazzy eredeti otthona Texasban volt, 7 évvel ezelőtt azonban elszökött gazdáitól, mert megijesztette őt néhány a környéken fellőtt tűzijáték hangja. Az ekkoriban 5 éves kutyust sokáig keresték gazdái, de sajnos nem jártak szerencsével.

Az élet néha szokatlan barátságokat szül. Ilyen Haru és mostohatestvérei kapcsolata is. Haru ugyanis egy borjú, akinek gazdái kutyák mentésével és örökbeadásával foglalkoznak. Ennek eredménye, hogy a borjú élete jelentős részét kutyusok társaságában töltötte, akarva akaratlanul is átvéve egyes szokásaikat és nem mellesleg remek kapcsolatot alakított ki az ember legjobb barátaival.