Magyarország szám szerint kilenc őshonos kutyafajtával büszkélkedhet. Némelyiküket a világban is jobban ismerik, nagy részük azonban inkább csak hazai körökben ismert. Te ismered mindet?

Drótszőrű és rövidszőrű magyar vizsla

Sokan vadászkutyaként ismerik a vizslákat, jogosan hiszen remek kopó válik belőlük. Emellett azonban végtelenül hűséges, intelligens társak, barátságosak és gyerekekkel is remekül kijönnek, így családi négylábúként is népszerűek. Akár lakásban is könnyen tarthatóak alkalmazkodóképességüknek hála. Őseik már a vándorló magyar törzsek idejében is velünk voltak, a drótszőrűek azonban csak jóval később, az 1930-as években kerültek tenyésztésre annak érdekében, hogy a fajta jobban bírja a hideg teleket. A drótszőrű magyar vizslát 1966-ban ismerték el önálló fajtaként.

Kuvasz

Szintén már a honfoglaló magyarok óta velünk élő fajta. Ezeket a méretes, jegesmedvére hajazó kutyákat nyájak őrzésére és házőrzésre egyaránt előszeretettel használták, de a vadászat sem áll távol tőlük. Félelmet nem ismerő, családbarát őrző-védők. Érdekesség, hogy léteznek olyan 15. századi feljegyzések is, melyek megemlítik, hogy Mátyás király udvarában a nemesek kedvelt állatai voltak, medve- és farkasvadászathoz is használták őket. Méretük és klasszikus juhászkutya személyiségük miatt inkább a tapasztalt kutyatartóknak ajánlják őket.

Komondor

Mit kap az ember, ha keresztezi a pulit és a kuvaszt? Komondort! Míg szőrzetüket illetően az előbbire, addig termetüket tekintve már egyértelműen utóbbira hajaznak ezek a robusztus pásztorkutyák. Akárcsak a kuvaszok, a komondorok is remek őrző-védők, területüket vakmerően védelmezik, nem tűrik meg a behatolókat. Ismeretlenekkel szemben bizalmatlan, tapasztalt kutyásoknak ajánlott csak a tartása. Bundája sok törődést igényel, rasztásodásra hajlamos.

Puli

Talán az egyik legikonikusabb magyar kutya a puli, jellegzetesen hosszú, „raszta” bundájának köszönhetően összetéveszthetetlen egyéb fajtákkal. Élénk természetű és tanulékony állatok, akik ragaszkodnak gazdáikhoz, idegenekkel szemben azonban gyanakvóak, de nem agresszívak. Önbizalomnak sincs hiányában, ezért igényli az alapos figyelmet, hogy ne ő akarjon a falkavezérré válni a családban. A gyerekeket kifejezetten kedveli és nem utolsósorban védelmezi. Városban ritkán találkozunk vele, hiszen nagyon nagy mozgásigényű kutyáról beszélünk.

Pumi

A pumikat a 20. század eleje óta jegyzik különálló fajtaként, kialakulásuk a Magyarországon őshonos terelőkutyák (feltehetően a pulik), valamint a német és francia terrierek kereszteződésének köszönhető. Élénk, nagy munkakedvvel bíró kutyusok, akik bátorsága kompenzálja apróbb méretüket. Éber házőrzők és kiemelkedő sportkutyák, utóbbiból adódik, hogy olyanoknak ajánlott a tartásuk, akik tudják biztosítani a megfelelő mozgásteret ezeknek a kis energiabombáknak.

Magyar agár

Ha az őshonos magyar kutyákról esik szó, az emberek hajlamosak megfeledkezni arról, hogy bizony van agárfajtája is a magyaroknak. A magyar agarak már a honfoglalás idején is velünk voltak, remek vadászebnek bizonyultak, a történelem során azonban igencsak rögös utat jártak be. Kecses, erős és nagy mozgásigényű kutyafaj, amely ennek ellenére imád pihenni is. Akár napi 18 órát is képesek alvással tölteni a megfelelő lemozgatást követően. Imádja a kényelmet, abszolút családbarát fajta.

Mudi

Bátor terelőkutya, aminek a nagyobb állatok kordában tartása sem okoz problémát, ezért kedvelt volt a pásztorok körében, napjainkban kedvelt sportkutya de akár drogkeresésre is betanítható. Kialakulása a 18-19. század környékére tehető, magyar és német juhászkutyák keveredéséből született meg a mudi fajta. Latin neve, a „Canis ovilis Fényesi-Anghi” Fényes Dezső múzeumigazgatóra utal, aki az 1930-as években kezdte tenyészteni a mudikat. Érdekesség, hogy a mudi eredetileg nem a fajta neve volt, hanem egy elterjedt hívószó a pásztorkutyáknak. Intelligens négylábúak, akiknek fontos a gazdi közelsége.

Erdélyi kopó

A középkor egyik legkedveltebb magyar kutyája volt, hiszen ahogy neve is sejteti, kivételes vadászkutya. Hosszú- és rövidlábú változata is létezik, előbbit nagyvadak vadászatakor, utóbbit pedig kisebbek és a sziklás terepeken történő vadászatokkor vetették be. A 20. század elején a magyar agárhoz hasonlóan közel került a kihaláshoz, a hatvanas években azonban ők is megmenekültek az újratenyésztésnek köszönhetően. Nyugodt, de magas mozgásigényű kutyusok, akik imádják a gyerekeket, ezért jó családi kutya válik belőlük.